2 δέω
• Alolema(s): δείω IG 22.463.43 (IV a.C.), IG 7.2858.3 (Coronea III a.C.), Schwyzer 462A.26 (Tanagra III/II a.C.), SEG 1.132.12 (Tespias II a.C.)
• Morfología: [pres. 3a sg. δέει Ar.Ach.1026, subj. 3a sg. δῇ Ar.Ra.265, CID 2.56.1.47 (IV a.C.), δῆ IG 42.102.65 (Epidauro IV a.C.) (inscr.), Schwyzer 341.6 (Delfos II a.C.), IG 9(1).694.139 (Corcira II a.C.) (inscr.), δέι ICr.4.75C.5 (Gortina V a.C.), part. neutr. δείον PSI 361.4 (III a.C.), v. med.-pas. ind. 3a sg. δέεται Gal.18(1).467, 642, Iul.Ep.4.428a, subj. 2a plu. δῆσθε Sophr.54, opt. 3a plu. δεοίατο Hdt.5.73, beoc. part. atem. δείμενος IG 7.2858.3 (III a.C.), inf. δειέμεν SEG l.c.; impf. 3a sg. ἔδεε Hdt.2.161, Luc.Hist.Cons.18; v. med. fut. 3a sg. δησῆται SEG 9.72.39 (Cirene IV a.C.), δησεῖται SEG 9.72.47, 62 (Cirene IV a.C.), 1a plu. δεούμεθα Epich.67; aor. δῆσα Il.18.100, subj. 3a sg. δεεισῆ IMaff.31.8.5 (Tera III a.C.), cf. δεύομαι]


A formas pers.

I v. act.

1 faltar, carecer de, estar privado de c. gen. ἐμεῖο δὲ δῆσε ἀρῆς ἀλκτῆρα γενέσθαι (le) falté yo para defenderle de la muerte en la guerra, Il.18.100
excep. en v. med. ταὶ μεγάλαι ... ἀλκαὶ σκότον πολὺν ὕμνων ἔχοντι δεόμεναι los grandes actos de valor, privados de himnos, quedan en la oscuridad profunda Pi.N.7.13
en part. c. numerales, faltando, a falta de παλ]α[στ]ς δεό[ν]τν τεττάρμ ποδ[ν de cuatro pies menos un palmo, IG 13.475.8 (V a.C.), μικροῦ δέοντα τέτταρα τάλαντα D.27.35, cf. Is.11.43
esp. expresando numerales acabados en 8 o 9 ἀ]νδράσιν ἑνὸς δέσι τριά[κοντα veintinueve hombres, IG 13.475.281 (V a.C.), δυῶν δέοντα τεσσεράκοντα Hdt.1.14, πεντήκοντα δυοῖν δέοντα ἔτη cuarenta y ocho años Th.2.2, cf. Lys.32.24, Arist.Rh.1390b11, ἑνὸς δέον εἰκοστὸν ἔτος el décimo noveno año Th.8.6, οὐ πλείους μιᾶς δεουσῶν ἑξήκοντα ... τομῶν Pl.Lg.738a, cf. Hp.Oct.4, δυοῖν δεούσαις εἴκοσι ναυσίν X.HG 1.1.5, cf. Hp.Morb.2.47a
excep. en v. med. ἀργύρ] εἴϙ[ο]σιν μνέα[ς ἡμι]μνήι δεομένας diecinueve minas y media, IEphesos 1B.2 (VI a.C.)
abs. παραλίαν ... πεντακοσίων (σταδίων) δέουσαν una costa casi de 50 (estadios) Plb.34.11.2
c. el part. en gen. abs. τροφαλίδας ... μιᾶς δεούσης εἴκοσιν diecinueve quesos Arist.HA 522a31, πόλεις δυοῖν δέουσαι ἑξήκοντα ρξʹ cincuenta y ocho ciudades D.L.5.27, ἑξήκοντα μὲν ἑνὸς δέοντα ... ἔτη Plu.Pomp.79.

2 c. un adj. de cantidad en gen. e inf., frec. en át. πολλοῦ δέω me falta mucho para, estoy muy lejos de πολλοῦ δέω ἐγὼ ὑπὲρ ἐμαυτοῦ ἀπολογεῖσθαι Pl.Ap.30d, πολλοῦ δεῖς τὸ εἶδος ἀγνοεῖν τοῦ παιδός estás muy lejos de desconocer al chico por su belleza, e.d., es difícil que no lo conozcas por su belleza Pl.Ly.204e, cf. Ap.37b, Lys.30.8, Phld.Rh.1.208, μικροῦ ἔδεον ... ἐν χερσὶ ... εἶναι les faltó poco para estar en sus manos X.HG 4.6.11, cf. Hp.Fract.8, Men.Georg.25, Luc.Im.1, τοσούτου δέουσιν μιμεῖσθαι están tan lejos de imitar Isoc.14.17, cf. D.8.70, 23.158, Lys.3.7, 17.1, D.C.44.24.5, αὐτὸς ... βραχυτάτου ἐδέησε τρωθῆναι D.C.68.31.3, παντὸς δεῖ τοιοῦτος εἶναι le falta todo para ser de tal índole, e.e. no es así en absoluto Pl.Sph.221d, cf. Max.Tyr.25.1
excep. en v. med. τὸ σκέλος ... πολλοῦ δεῖται ψαύειν τῆς γῆς Hp.Art.58
tb. c. ac. adv. τοσοῦτον δέω ... εἰδέναι estoy tan lejos de saber Pl.Men.71a, cf. D.C.52.19.6, ἡ διάμειψις τῶν ὅπλων ... ὀλίγον ἐδέησεν ἀνατρέψαι τὰ πράγματα el intercambio de armamento ... estuvo a punto de hacer cambiar la situación Plu.Pyrrh.17, cf. 2.806d
c. giro prep. de ac. παρὰ μικρὸν ἐδέησα ... ἀποθανεῖν me faltó poco para morir Isoc.17.42 (var.)
tb. sin adj. ἐδέησα κινδύνῳ περιπεσεῖν estuve a punto de caer en un peligro Alciphr.3.2.2
abs. πολλοῦ γε δέω me falta mucho e.e. no pienso hacerlo de ningún modo, ni mucho menos equivaliendo a una neg. fuerte, Pl.Phdr.228a, D.5.24, Luc.Pseudol.2, τοῦ παντὸς δέω A.Pr.1006.

II v. med.-pas.

1 necesitar, estar necesitado de, desear

a) c. gen. gener. de cosa o abstr. χρημάτων Hdt.2.126, cf. Sophr.162, Eus.VC 1.14.2, τῶν οὐ δεῖται πόλις A.Supp.358, cf. A.1063, ῥώμης S.OT 1293, ἰυγμῶν ... συμφορά E.Heracl.126, δεῖται γὰρ ὁ θεὸς ... οὐδενός pues un dios no tiene necesidad de nada E.HF 1345, cf. Rh.321, Ar.Ach.1026, τῆς τροφῆς Th.8.43, cf. Sophr.54, διδασκάλου Pl.Ly.210d, cf. Hp.Mi.373a, <ὅταν δὲ μὴ ἀλγῶμεν> οὐκέτι τῆς ἡδονῆς δεόμεθα Epicur.Ep.[4] 128, cf. Men.Dysc.619, LXX Ib.17.1
en sentencias σῶμα νοσῶδες μικρᾶς ῥοπῆς ἔξωθεν δεῖται προσλαβέσθαι πρὸς τὸ κάμνειν un cuerpo débil necesita una mínima influencia externa para inclinarse hacia la enfermedad Pl.R.556e
excep. en v. act. c. suj. de cosa o abstr. τό γ' αἴνιγμα ... μαντείας ἔδει S.OT 394, cf. X.Mem.4.2.10, παραδείγματος ... τὸ παράδειγμα αὐτὸ δεδέηκεν el propio ejemplo precisa de un ejemplo Pl.Plt.277d;

b) c. inf. concert. πυθέσθαι δεόμενος E.Or.867, μάντευμα κρυπτὸν δεομένη Φοίβου μαθεῖν necesitando obtener de Febo un oráculo secreto E.Io 334, cf. Supp.672, Pl.R.392d, Ar.Au.1027, τὰ πράττεσθαι δεόμενα las cosas que necesitan ser hechas X.Cyr.2.3.3;

c) c. inf. no concert. εἰ μὲν γὰρ μηδὲν δέονται χρηστοὺς αὐτοὺς εἶναι si no necesitan que ellos (sus hijos) sean virtuosos en nada Isoc.11.43;

d) abs., en part. necesitado κάρτα δεόμενος muy necesitado Hdt.8.59, καὶ γὰρ φίλος ὤν μοι τυγχάνει καὶ δεόμενος pues es mi amigo incluso en la necesidad Isoc.21.1, οἱ δεόμενοι E.Or.681, Pl.Phdr.233d, Isoc.4.38, 6.67, IAphrodisias 1.21.6 (III d.C.), ὁ πρὸς τοὺς δεομένους οἶκτος Luc.Tim.8.

2 pedir, suplicar frec. c. gen. (raro ac.) de pers. o dioses y ac. (raro gen.) de cosas o abstr.:

a) sólo c. gen. de pers. δεηθεὶς ὑμῶν habiéndoos hecho una petición D.21.108, cf. Hdt.5.79, Pl.Prm.126a, R.344d, Isoc.15.321, Luc.Pisc.35, Iust.Nou.74.2.1, παντὸς ἐδεῖτο θεοῦ AP 11.311 (Lucill.);

b) c. gen. de cosa y de pers. ἔτοιμοι ἦσαν τῶν ἐδέετο σφέων estaban dispuestos a lo que se pedía de ellos Hdt.3.157;

c) c. ac. de cosa o abstr. ξύμφορα δέονται Th.1.32, δεόμενοι ἡμῶν τὴν χάριν 2Ep.Cor.8.4, cf. 10.2
frec. c. pron. neutr. en ac. τοῦτο ὑμῶν δέομαι esto es lo que os pido Pl.Ap.17c, ὅσσα ἐδεῖ[τ]ο ὁ δᾶμος ... ὑπηρέτηκε πάντα IG 4.748.5 (Trezén IV a.C.), cf. Hdt.7.38, Th.8.37, Pl.R.575e, Ar.V.292, Isoc.7.25, 14.8
tb. c. ac. int. hacer una petición τὸ δέημα ... ὃ δεῖταί μου Ar.Ach.1059, δέομαι δ' ὑμῶν ... δικαίαν δέησιν D.29.4, cf. Aeschin.2.43, Plu.Per.16;

d) c. inf. concert. σεο δέομαι μὴ δέεσθαι ἀνόμων Hdt.1.8, τὸ ... Πάνακτον ἐδέοντο Βοιωτοὺς <ὁρᾶν> ὅπως παραδώσουσι Λακεδαιμονίοις rogaron a los beocios que miraran cómo entregar Panacto a los lacedemonios Th.5.36, ἡ Ἑλλὰς ὅλη δεῖταί σου φυλάξαι σῶμα σοφίης Hp.Ep.10, cf. Hdt.1.59, 5.44, 5.73, Lys.20.35, δεδέηται ὑμῶν ἡ στρατιὰ συναναπρᾶξαι τὸν μισθόν X.An.7.7.14, cf. D.19.239, ἂν δέ μου μὴ δέητ'... καταμένειν si no me suplica que me quede Men.Sam.683, τούτου ἐδεήθημεν ἐπίκουρον γενέσθαι Χλόης pedimos a éste que se conviertiera en protector de Cloe Longus 2.23.4, cf. Pl.Prt.336a, Plu.2.148f, IEphesos 46.5 (V/VI d.C.), c. inf. no concert. καθάπερ ἰατροῦ δέοιντο ἂν παῖδες ... αὐτὸν θεραπεύειν ... ἑαυτούς Pl.Lg.720a, tb. en v. pas. δεηθεὶς οὖν πολλὰ ὑπὸ τῆς μητρὸς ... εἰς Κόπτον αὐτὸν μετενεγκεῖν POxy.1666.7 (III d.C.)
c. ac. de pers. e inf. no concert. ἐδεήθην ἐμαυτῷ ... συνοικίσαι τὸν θεῖον he rogado a mi tío que (ella) pueda vivir conmigo Men.Asp.291;

e) c. conj. δεηθέντες ... ἑκάστων ὥστε ψηφίσασθαι τὸν πόλεμον Th.1.119, cf. PLips.28.10 (IV d.C.), ἐδέετο αὐτοῦ ὅκως ... Hdt.3.135, cf. 2.126, Plu.Ant.84, I.AI 9.9, Eu.Matt.9.38, ἐδέοντο τοῦ Ἀρισταγόρεω, εἴ κως αὐτοῖσι παράσχοι δύναμίν τινα pidieron a Aristágoras si podía proporcionarles alguna ayuda Hdt.5.30, δέομαι οὖν ἵνα ποιήσῃς τὴν εὐχήν LXX 1Es.4.46, cf. Eu.Luc.9.40, 22.32;

f) c. giro prep. δεησόμενος τούτων περὶ τῆς ἑαυτοῦ σωτηρίας para suplicarles por su propia vida Plb.1.35.3, cf. LXX Si.28.4, δεησομένους ὑπὲρ ἡμῶν Lys.18.24, cf. Plb.10.18.12, 2Ep.Cor.5.20, ἐὰν ... δεηθῶσιν ἐναντίον σοῦ LXX 2Pa.6.24, δεόμενοι εἰς τὸ ἰδεῖν ὑμῶν τὸ πρόσωπον 1Ep.Thess.3.10;

g) abs. εἰ δέοινθ' οἱ καιροί si las circunstancias lo exigían Plb.3.86.3, parentético δέομαι lo ruego, lo pido Hp.Ep.15, cf. 10.2, AP 11.127 (Poll.), LXX Ge.44.18
subst. ὁ δεόμενος el solicitante Isoc.Ep.8.9, cf. IG 7.2858.3 (III a.C.)
plu. los clientes de un artesano, Attic.4.74.

B impers.

I 3a pers. sg. en v. act. y menos frec. en v. med.

1 c. compl. nominal hay necesidad de, se necesita, hace falta

a) c. gen. ἡβῶντος δὲ δεῖ A.Ch.879, cf. Eu.94, Pl.Smp.187d, φωνῆς δεῖ μόνον sólo (le) falta la voz (para ser humana) a una estatua hecha por Dédalo, A.Fr.78a.7, πρῶτον μὲν οὖν πάντων δεῖ φύσιος Hp.Lex 2, τοῦ πλεῦνος αἰεὶ ἔδεε Hdt.4.43, δεῖ δὲ χρημάτων D.1.20, παρίσχειν πλίνθους γαΐνας ὁποσσᾶν κα δῆι εἰς τὸ ἐργαστήριον proporcionar ladrillos de barro cuantos sean necesarios para el taller, CID 2.56.1.47 (IV a.C.), cf. IG 42.102.65 (Epidauro IV a.C.)
en v. med. mismo sent. σοφῆς δεῖται φρενός se precisa una mente sabia E.Med.677, cf. Aen.Tact.13.1, Plu.Pel.26
tb. c. inf. μακροῦ λόγου δεῖ ταῦτ' ἐπεξελθεῖν A.Pr.870;

b) c. gen. y dat. de pers. ὅτῳ δὲ καὶ δεῖ φαρμάκων παιωνίων A.A.848, cf. Th.1.71, Pl.Sph.253a, I.AI 3.189, PStras.41.6 (III d.C.)
tb. en v. med. δεῖται οὖν σοι ... τῆς αὐτῆς ἐρωτήσεως Pl.Men.79c;

c) c. gen. de cosa o abstr. y ac. de pers. ψευδωνύμως σε δαίμονες Προμηθέα καλοῦσιν· αὐτόν γάρ σε δεῖ προμηθίας mal te llaman los dioses Prometeo, pues a ti mismo te falta previsión A.Pr.86, οὐ πόνου πολλοῦ με δεῖ no me falta mucho esfuerzo E.Hipp.23, cf. Hec.1021, Io 1018, Rh.837;

d) c. gen. y ac. neutr. τί δεῖ τῆς ἀρετῆς; ¿qué necesidad hay de la virtud? Arist.Pol.1309b10
c. dat. σοὶ ... παίδων τί δεῖ; E.Med.565
esp. en la neg. οὐδὲν δεῖ c. gen. no hay necesidad de οὐδὲν αὐτοῦ (κεραυνοῦ) δεῖ A.Eu.829, οὐδὲν ἂν δέοι ... πολλοῦ ἀργυρίου Pl.Cri.45a, οὐδὲν ἂν τῆς ὑμετέρας κρίσεως ἔδει vuestro juicio no sería en nada necesario Antipho 4.4.2
tb. c. dat. οὐδὲν οὖν αὐτῶν ἔτι σοι δεῖ πρὸς ἐμέ no estás obligado a nada de ese tenor respecto a mí Luc.Nigr.10;

e) c. ac. neutr. λέγοιτ' ἂν εἴ τι δεῖ A.Ch.668, ἤν τι δέῃ Th.1.44, μετὰ δὲ μαλθακόν τι δεῖ προσθετόν Hp.Steril.235, cf. X.Mem.1.2.59, πρῶτον μὲν τοῦτο δεῖ D.10.15, cf. Call.Del.246, LXX 2Ma.11.18, Isoc.7.2
tb. c. dat. ἓν δεῖ μόνον μοι una sola cosa me hace falta E.Supp.594, εἴ τι δέοι τῷ χορῷ Antipho 6.12;

f) en los giros tipo πολλοῦ δεῖ c. inf. (cf. A I 2) falta mucho para, dista mucho de, está muy lejos de πολλοῦ δὲ δεῖ οὕτως ἔχειν Hp.Art.58, cf. Pl.Ap.35d, τοὺς Πλαταιᾶς ... ἐλαχίστου ἐδέησε διαφθεῖραι (τὸ πῦρ) faltó muy poco para que (el fuego) consumiese a los plateenses Th.2.77
tb. c. el adj. en ac. ἐπειδὰν ὀλίγον πάνυ δέῃ διαπεπρίσθαι cuando falte muy poco para estar totalmente serrado Hp.VC 21, τοῦτ' ἐξεργάσασθαι μικρὸν ἐδέησε Plu.Nic.17, τοσοῦτον <δ'> ἐδέησε τοῦ κινεῖν Plu.2.1113a, cf. D.C.43.51.6
p. ext. ὃ μικρᾶς ῥοπῆς ἐδέησε γενέσθαι lo cual faltó poquísimo para que sucediera Plu.Arist.17
abs. πολλοῦ δεῖ falta mucho, e.e. ni mucho menos, ni pensarlo equivaliendo a una neg. fuerte πολλοῦ γε δεῖ Ar.Ach.543, πολλοῦ γε καὶ δεῖ D.18.47, 300, 19.190, D.C.36.25.3, 44.28.4, ἀλλὰ πολλοῦ, μᾶλλον δὲ τοῦ παντὸς δεῖ dista mucho de ser así, es más, no lo es en absoluto Luc.Merc.Cond.13
en inf. adv. μικροῦ δεῖν a poco faltar, casi μικροῦ δεῖν τρία τάλαντα casi tres talentos D.27.29, ἡ μὲν πόλις ... πρὸς τοιοῦτον ἄγγελμα μικροῦ δεῖν ἔκφρων γενομένη la ciudad, casi enloquecida por un anuncio tal Plu.Cat.Mi.59, cf. Hp.Fract.15, Ep.17.9, Longin.15.2, Plb.5.52.13, 15.20.8, D.C.77.22.1, tb. ὀλίγου δεῖν Pl.Ap.22a, I.BI 1.625, D.C.63.14.1, πολλοῦ γε δεῖν ni mucho menos, ni pensarlo Plb.9.28.4, 16.17.10
c. neg. οὐ ... μικροῦ δεῖν de ningún modo, ni por asomo Plb.32.3.11.

2 c. compl. verbal hay que, hay obligación de, se debe, es preciso

a) c. inf. δεῖ φροντίδα μὴ κατέχειν es preciso no mantener las preocupaciones Anacr.59, δεῖ κάρτα θύειν A.Supp.450, τί ταῦτα πενθεῖν δεῖ; A.A.567, cf. D.57.61, X.HG 7.4.39, πάντων προειδότων ὅτι δεήσει κινδυνεύειν Lys.16.15, τοὺς δὲ φακοὺς ἑψῆσαι δεήσει Dieuch.19.7, cf. Pl.Men.79a, Isoc.2.6, 4.106, X.Eq.7.8, SEG 37.77.27 (IV a.C.), Aen.Tact.13.1, Posidipp.Epigr.15.2, Plb.4.25.1, 12.27.5, SIG 647.33 (Fócide II a.C.), IEphesos 17.62 (I d.C.), PTeb.341.4 (II d.C.)
en v. med. τήν μευ γλάσσαν ἐκτεμεῖν δεῖται Herod.6.41;

b) c. dat. e inf. θεοῖσι προσβαλεῖν χθονὶ ἄλλην δεήσει γαῖαν les será preciso a los dioses añadir otra tierra a la nuestra E.Hipp.941, ἐπεὶ δέ οἱ ἔδεε κακῶς γενέσθαι Hdt.2.161, cf. Luc.Hist.Cons.18, οἱ κιθαρῳδοί, ὁκόταν δέῃ αὐτοῖς μακροφωνεῖν los citaredos, cuando tienen que hacer llegar lejos su voz Hp.Carn.18, cf. X.An.3.4.35, HG 2.4.16, Oec.8.9, τί δεῖ ποιῆσαί σοι; LXX 4Re.4.13, cf. To.12.1
en v. med. βραχέ' ἐμοὶ δεῖσθαι φράσαι S.OC 570;

c) c. inf. impl. hέπεσθαι hοπυῖ κα δέται seguir(lo) a donde sea preciso, ICr.1.8.4b.19 (V a.C.), σιγᾶν θ' ὅπου δεῖ A.Ch.582, ἀλλ' ἐν σκότῳ τὸ λοιπὸν οὓς μὲν οὐκ ἔδει ὀψοίατο S.OT 1273, μὴ πεῖθ' ἃ μὴ δεῖ no trates de convencerme de lo que es preciso que no (me convenzas), S.OC 1442, εἰ δέ που δέῃ S.Fr.314.151, ὡς δεῖ como es debido Hp.Acut.26, cf. Isoc.3.4, Schwyzer 341.6 (Delfos II a.C.), Plb.1.54.4, I.BI 1.249, 3.365, κἂν δέῃ, τροχάζω Philetaer.3.1
tb. c. dat. ἀπῆσθ' ἵν' οὔ σ' ἔδει te habías ido donde no debías S.Ph.379, cf. OT 1185;

d) c. or. de inf. c. suj. en ac., a veces entendida como suj. τί δὲ δεῖ πολεμιζέμεναι ... Ἀργείους; ¿por qué es preciso que luchen los argivos?, Il.9.337, ἐμὲ δεῖ κελαδεῖν, ἐμὲ δεῖ παταγεῖν Pratin.3.2, cf. Hippon.27, A.A.598, Ch.548, Ar.Fr.230, οἴκοι μένειν δεῖ τὸν καλῶς εὐδαίμονα S.Fr.934, ἔδεε ἢ αὐτὸν ἀπολωλέναι ἢ Κανδαύληα Hdt.1.12, cf. Hp.VM 20, Isoc.1.11, X.An.3.3.10, D.19.235, CEG 590.2 (Atenas IV a.C.), IG 42.121.38 (IV a.C.), Call.Fr.191.34, Aen.Tact.31.19, Plb.3.99.4, δεῖ τι γενέσθαι es preciso que suceda algo Th.5.26, I.AI 10.142, δεῖ γὰρ πάντας ὑπὸ φθιμένοις ζωοὺς καταβῆναι es preciso que todos los vivos desciendan entre los muertos, IMEG 75.9 (imper.), δεῖ φθάνειν τὸν ἥλιον LXX Sap.16.28, cf. Ru.4.5, 1Es.4.22, Eu.Matt.18.33, POxy.532.3 (II d.C.), AP 9.572 (Lucill.), I.BI 6.2
c. el inf. sobreentendido τούτοισι μέν νυν οὐ φθονῶ· τί γάρ με δεῖ; a éstos no los envidio; ¿por qué tendría (que hacerlo)? E.Hipp.20
en v. med. ἀπελθεῖν με δεῖται Euetes 1;

e) c. ac. y una or. introducida por ὅπως: δεῖ σ' ὅπως ... δείξεις es preciso que tú muestres S.Ai.556, cf. Ph.54, Cratin.115.1, D.S.11.45
para la expresión οἴομαι δεῖν c. inf. v. s.u. οἴομαι.

II part. act. neutr. δέον

1 c. compl. nominal en gen. habiendo necesidad de, haciendo falta τἀργυρίου νυνὶ δέον ahora que hace falta dinero Ar.Lys.422.

2 c. compl. verbal siendo necesario, obligado, preciso

a) c. inf. ᾄδειν Ar.Lys.1237, ἐκτίνειν Pl.Phdr.241a, στρατηγὸν ἕτερον αἱρεῖσθαι Plb.2.2.8, ἀποδύρεσθαι I.BI 1.195, εἰς Κόρινθον ἐλθεῖν Luc.Herm.27, διατρίβομεν ... πάλαι δέον ἐκκλησιάζειν perdemos el tiempo, cuando debíamos haber abierto la asamblea hace tiempo Luc.ITr.12, tb. en fut. ὡς αὐτίκα δεῆσον διώκειν X.Cyr.3.2.8, en aor. κατὰ πόλιν τὸ βουλευτικὸν ἀναπληρῶσαι δεῆσαν Plu.Fab.9
c. dat. de pers. δέον σοὶ ... παραδοῦναι Luc.DMort.23.2
gen. abs. οὐ δέοντος Corn.ND 11;

b) c. inf. impl. o sobreentendido οὐκ ἀπήντα δέον no compareció aunque tenía obligación de hacerlo D.21.90
frec. en neg. οὐ δέον no debiendo, sin hacer falta, sin necesidad Pl.R.527b, ἀδελφεοκτόνος τε οὐδὲν δέον γέγονα Hdt.3.65, cf. Luc.Prom.6, Pr.Im.13, μὴ δέον Pl.Lg.794e, μηδὲν δέον Hp.Fract.15, Pl.Lg.816e
gen. abs. δέοντος siendo necesario, debiendo Corn.ND 15;

c) c. inf. y suj. en ac. ὀρχεῖσθαι ... δέον αὐτούς estando obligados a danzar Ar.Nu.988, πράττει τις κακά, ... οὐ δέον αὐτὸν πράττειν Pl.Prt.355d, cf. Phlb.25d, Plb.10.30.4, D.C.44.10.4, ὡς φῶς οὐ δέον ὁρᾶν αὐτά como si la luz del día no debiera verlo Pl.Phlb.66a
tb. en gen. abs. δέοντος Corn.ND 17.

3 tard. δέον (ἐστί) por δεῖ es preciso, hay que, se debe c. or. de inf. σιτίων δέον ἀπέχεσθαι hay que abstenerse de comer Hp.Steril.248, cf. Polyc.Sm.Ep.5.3, ἀλλὰ δέον <θεὸν> ἱκετεύειν Aristeas 242, cf. 1Ep.Petr.1.6, Ign.Tr.2.3, POxy.899.40 (II/III d.C.), ἔφη δεῖν βουλεύεσθαι τί δέον ἐστὶ πράττειν Plb.11.25.11, καὶ περὶ τῆς χώρας αὐτῶν δέον ἐστὶν εἰπεῖν D.S.5.25, δέον ἐστὶν καὶ πρέπον μνημονεύειν ἀδελφῶν LXX 1Ma.12.11, cf. Plb.6.13.7, LXX Si.prol.3, POxy.727.19 (II d.C.), Act.Ap.19.36, δέον ἂν εἴη ... ἐπὶ βραχὺ ... τόπον ἐφάψασθαι τῆς οἰκουμένης Plb.2.37.5, cf. 3.59.5, δέον ἂν εἴη μεγίστην ἡμᾶς ποιεῖσθαι πρόνοιαν Plb.5.31.7, cf. BGU 981.2.6 (I d.C.), 1Ep.Clem.34.2, para adv. δεόντως v. s.u.

C part. act. como adj. o subst.

I act. δέων, -ουσα, -ον

1 adj. obligado, debido, de donde apropiado, oportuno δέοντα μαθήματα estudios obligatorios Pl.Lg.820e, ἡ δέουσα ὁδός el camino apropiado Corn.ND 16, cf. Hierocl.Exc.61.24
esp. c. subst. de tiempo ἐν τῷ δέοντι χρόνῳ Hp.Nat.Mul.18a, cf. Arist.APr.48b36, IG 12(3).247.11 (Anafe I a.C.), PKell.G.63.30 (IV d.C.), εἰς τ[ὸ]ν καιρὸν τὸν δέοντα IM 44.29 (III/II a.C.), cf. Plb.2.26.1, πρὸς τὸν δέοντα καιρόν Plb.1.61.7, πρὸ τοῦ δέοντος καιροῦ Plb.9.18.6.

2 neutr. subst. τὸ δέον, τὰ δέοντα lo necesario, lo debido de donde lo apropiado, lo oportuno

a) sg. ἔχει χάριν ὑπὸ γνώμας ἐσορᾶν τὸ δέον posee la gracia de discernir el deber con ayuda de la razón E.IA 566, cf. Pl.Plt.284e, ἔμελλε τοῦ δέοντος σφαλήσεσθαι Plb.3.70.8, τὸ δέον ἔγνω D.C.57.19, cf. BGU 432.2.2.10 (II d.C.), POxy.1165.10 (VI d.C.)
en fórmulas epistolares εἰ ἔρρωσθε, τὸ δέον ἂν εἴη si os encontráis bien, es como debe ser, BGU 1296.2 (III a.C.), cf. PSI 590.2 (III a.C.), PCol.208.1 (II a.C.), frec. como segundo término de comparación tras un adj. ἢν δὲ ἐμμένῃ τὰ σιτία ἐν τῇ κοιλίῃ πλείονα τοῦ δέοντος χρόνον Hp.Morb.4.44, ποιεῖ δὲ ἡ ἐπίδεσις ἡ τοιαύτη πάντα τἀναντία τοῦ δέοντος Hp.Art.35, νεώτεροι τοῦ δέοντος Pl.Phlb.13d, φιλοτιμότερος τοῦ δέοντος Lys.16.20, διὰ τὴν τοῦ τοιούτου βίου σφοδροτέραν τοῦ δέοντος ἐπιθυμίαν Pl.Plt.308a, cf. Hp.Superf.29, Isoc.6.51
tras un adv. μήτε πλέον μήτ' ἔλασσον τοῦ δέοντος ni más ni menos de lo preciso Hp.Morb.Sacr.5, μᾶλλον τοῦ δέοντος X.Mem.4.3.8, cf. Pl.Grg.487b, D.Chr.7.122, θᾶττον τοῦ δέοντος Pl.Smp.195b, cf. Plu.Comp.Phil.Flam.1, πλεονάκις τοῦ δεόντος Isoc.5.153, πλέον ... τοῦ δέοντος καταπολεμήσας si hubiera atacado con más violencia de la apropiada D.S.4.12, ἐθρασύνεσθε πέρα τοῦ δέοντος I.BI 1.375, cf. Plu.2.575d, ἐπὶ μακρότερον τοῦ δέοντος D.C.52.23.3
frec. en giros prep. πρὸ τοῦ δέοντος antes de lo debido S.Ph.891, τοῦ δέοντος ὕστερον demasiado tarde Ar.Lys.57, κατὰ τὸ δέον como es debido, OGI 268.11 (Nacrasa III a.C.), παρὰ τὸ δέον contra lo debido e.e. contra la ley I.AI 12.29, PStras.70.22 (II d.C.) en BL 1.406
c. un sent. temporal puntual ἐν (τῷ) δέοντι (sc. καιρῷ) en el momento adecuado, a tiempo, oportunamente οὐκ ἦλθες ἐν δέοντι δέξασθαι δόμοις E.Alc.817, ἀρήξατ'· ἐν δέοντι γάρ ¡sálvalos!; es el momento E.Med.1277, cf. Hp.Aff.1, Isoc.3.19, Plu.2.654c, D.C.37.3.6
en caso de necesidad, en una emergencia ταύτῃσί τε ἐχρᾶτο ἐν τῷ δέοντι Hdt.2.159, cf. Plu.Cim.17, D.C.52.19.5
local en el sitio preciso o adecuado τοῦ στομάχου ... ἐν τῷ δέοντι κειμένου Hp.Steril.217, ἐν οὐ δέοντι θηρώμενοι δόξαν Plu.2.48a;

b) esp. ἐς (τὸ) δέον en el momento adecuado, oportunamente ἐς δέον πάρεσθ' ὅδε Κρέων S.OT 1416, cf. Ant.386, Hdt.1.119, 1.186, εἰς δέον λέγειν D.4.14, cf. Theoc.14.50, Luc.Cont.1, Herod.7
modal en la forma apropiada εἶχε δὲ οὐκ εἰς τὸ δέον no estaba como debía Hp.Epid.5.28
cuando sea necesario, en caso de necesidad ὥστε ἐς τὸ δέον οὐκ ἂν ἔχοιεν αὐτοῖσι (τοῖσι τόξοισι) χρᾶσθαι Hdt.2.173, cf. E.Alc.1101, ὁτιοῦν ἐς δέον ἔπραξε D.C.45.24.4, cf. I.AI 6.44, χίλια καὶ πεντακόσια τάλαντ' ἀνηλώκαμεν εἰς οὐδὲν δέον hemos gastado mil quinientos talentos sin ser necesario D.3.28, εἰς τὸ δέον ἀνάλωσα Pericles en Sud.s.u. δέον, parodiado en ὥσπερ Περικλέης ἐς τὸ δέον ἀπώλεσα Ar.Nu.859, cf. Sch.ad loc., Plu.Per.23;

c) plu. ᾧ τὰ δέοντα πάρεστι Thgn.721, εἴπερ τι μέλλει τῶν δεόντων ποιήσειν Hp.VM 20, τὰ δέοντα μάλιστ' εἰπεῖν Th.1.22, cf. Pl.Phdr.234e, Lys.17.1, οὐδὲν τῶν δεόντων πράττοντες Isoc.3.25, cf. D.Chr.13.16, τὰ δέοντα ποιῆσαι Luc.Nigr.27, κἀκείνοις μὲν τὰ δέοντα ἐπέστειλα POxy.474.38 (II d.C.), τὰ δέοντα πάντα καὶ τὸν ἱ]ματισμὸν καὶ τὰ ἄλλα ὅσα καθήκει γυναικὶ γαμετῇ BGU 251.5 (I d.C.), εἰς δέοντα ἀναλωθῆναι gastar en las cosas necesarias Andronic.Rhod.577, cf. I.BI 2.345, Corn.ND 14, D.Chr.20.8, D.C.70.2, συνέλεξαν τὰ δέοντα διπλᾶ recogieron el doble de lo necesario LXX Ex.16.22, cf. Pr.30.8, ἡμῖν μᾶλλον ἔσται τὰ δέοντα PCair.Zen.251.8 (III a.C.)
como segundo término de comparación tras un adj. πλείω τῶν δεόντων Hp.VM 5.

II med.-pas. neutr. subst. τὸ δεόμενον lo necesario, lo apropiado οἰκοδομῆσαι ... τὰ δεόμενα Ath.Agora L13.22 (IV a.C.), παντὶ τῷ δεομένῳ παραβοηθεῖν Plb.5.69.6, cf. 15.15.7.
• Etimología: De *deus-, cf. 2 δέος.